A per

Franz Kafka (1883-1924) életének legfőbb jellemzője az idegenség. Harmincnégy esztendős korában halálos betegség támadta meg. Hegedűs Géza szavaival: „Zsidó volt németek között, miközben német volt a csehek között, míg prágai csehnek számított az Osztrák-Magyar Monarchiában." Ráadásul zsarnoki apa uralma alatt vergődött; hivatalnokként nem merte vállalni az írást mint létformát; vágyott a családi életre, de visszariadt a házasságtól.

Kafka a szorongások írója. Ördögi körök... Magyarázható és nem magyarázható félelmek között élt, ezeket a félelmeket örökítette meg regényeiben (Amerika, A per, A kastély), novelláiban, a félelemről vallott naplójában, leveleiben; rövid életének tettei és szóbeli megnyilvánulásai a szorongás hálójában vergődő lélek és a beteg test dokumentumai.

"Zsákutca vagyok." - mondta önmagáról. Eletében csupán néhány írása jelent meg, számos műve befejezetlen maradt. Halála előtt arra kérte barátját, hogy semmisítse meg alkotásait.

Munkássága végül is úgy maradt fenn, hogy barátja nem teljesítette a kérést. Es Franz Kafka világhírű lett! A per című regény annak foglalata és összegezője, amelyet kafkai világnak nevezhetünk.

Túlzás nélkül: remekmű, kívételesen hatalmas alkotás. Első mondatában a legnagyobb történelmi, társadalmi és egyéni csapás, ördögi körök működésének kezdete fogalmazódik meg: "Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták." A kezdettől a végig, a letartóztatástól a kivégzésig, Josef K. egyesztendős pokoljárása: a regény maga...

Kaiser László