Picatrix

Az arab asztrális mágia kézikönyvének számító Ghayat al-Hakím, 'A bölcs célja' eredetileg a X-XI. A kötetet először X. században íródott, szerzője, kompilátora pedig egy ismeretlen észak-afrikai vagy hispániai arab mágus lehetett, aki művét állítólag 200 forrásból válogatta össze.

A Picatrix a hermetikus-neoplatonikus elméletre és a középkori asztrológia gyakorlatára építő talizmán-mágia legnagyobb hatású kézikönyvévé vált a nyugati világban. (Bölcs) Alfonz megbízásából 1256-ban előbb kasztíliai, majd abból latin nyelvre fordították - ekkor kapta a máig is talányos Picatrix nevet, mely valószínűleg a szerző (Bu(i)qratis?) nevének torzult latinosított változata -, hogy ezek után páratlan népszerűségre tegyen szert Európa okkult tudományokkal foglalkozó filozófusai, mágusai, asztrológusai körében. Olyan késő középkori illetve reneszánsz szerzők merítettek belőle, mint Marcilio Ficino, Heinrich Cornelius Agrippa vagy William Lilly, akik azt is tanulmányozták, hogy miként lehet a bolygók és az állócsillagok hatását a megfelelő időpontban és a megfelelőképpen elkészített (védelmező vagy ártó) talizmánokba sűríteni.

A magyarul először megjelenő kötet a latin Picatrix fordítását tartalmazza a krakkói kézirat reprodukcióival illusztrálva. Latinból fordította: Frazer-Imregh Monika, Hamvas Endre Ádám